A kacsacsőrű emlős teje felveszi a harcot a szuperbaktériummal szemben

A tudósok már 2010-ben megállapították, hogy az Ausztráliában élő, részleges vízi életmódot folytató, különös megjelenésű tojásrakó emlős anyateje egyedülálló antibakteriális tulajdonságokkal bír, és hatékonyan felveszi a harcot az antibiotikumokkal szemben ellenálló szuperbaktériummal is.

Az ausztrál kormány tudományos ügynöksége és a Deakin Egyetem kutatói nemrég kiderítették, hogy miben rejlik a kacsacsőrű emlős anyatejének ereje. Kutatók laboratóriumi körülmények között állították elő azt a fehérjét, amely kizárólag a kloákások, úgy mint a kacsacsőrű emlős és a hangyászsün anyatejében található meg, és megállapították, hogy ez a protein egyedülálló háromdimenziós szerkezettel rendelkezik.

Az Egészségügyi Világszervet (WHO) már 2014-ben figyelmeztetett az antibiotikumokkal szemben rezisztens szuperbaktériumok jelentette globális fenyegetésekre. A szuperbaktériumok legfőbb veszélye az, hogy az olyan fertőzéseket újra halálossá tehetik, amelyek az elmúlt évtizedekben már könnyen kezelhetővé váltak az antibiotikumok révén.

Ez a fehérje csupán egy maroknyi baktérium ellen mutat nagyfokú aktivitást, míg a kacsacsőrű emlős kicsinyeinek bélflórájára nézve ártalmatlan. A nőstény kacsacsőrű emlősöknek nincsenek emlőbimbóik, ezért az anyatej a hasi bőrük alól szivárog, mint az izzadság, ami azt jelenti, hogy a tápanyagban gazdag folyadék ki van téve a környezet ártalmainak. A szakemberek szerint az állat anyatejében azért található meg ez a speciális fehérje, hogy védelmet biztosítson utódainak a baktériumokkal szemben.

A szakemberek szerint az érintett fehérje gyógyászati alkalmazására irányuló klinikai tesztek még nagyon messze vannak, ám úgy vélik, hogy idővel ez a protein lehet az alapja bizonyos antibiotikumos kezeléseknek. Az ausztrál kormány tudományos ügynöksége jelenleg partnereket keres a kacsacsőrű emlős anyatejében található fehérje további vizsgálatához.